Fedezze fel a judo történetét. A judo egy harcművészet, amelynek gyökerei Japánban vannak.
Jigoro Kano fejlesztette ki a 19. század végén, hogy a különféle hagyományos japán jujutsu stílusokat egyetlen rendszerbe egyesítse.
Kano olyan harcművészetet akart létrehozni, amelyet biztonságosan és hatékonyan lehet gyakorolni anélkül, hogy komoly sérüléseket okozna.
Kano megközelítése az volt, hogy a ütésekre és a rúgásokra helyezze a hangsúlyt.
Hangsúlyozta az egyensúly, a tőkeáttétel és az időzítés fontosságát e technikák végrehajtása során.
Idővel a judo nemcsak önvédelemként, hanem olimpiai sportként is népszerűvé vált. Ma a világ minden táján gyakorolják minden korosztályból és származású emberek.
A judo eredetének egyik kulcsfontosságú aspektusa a filozófiai alapja.
Kano nem csupán fizikai gyakorlatnak tekintette a judót, hanem a személyes fejlődés és oktatás eszközének is.
Úgy vélte, hogy a dzsúdóképzés révén a gyakorlók olyan tulajdonságokat fejleszthetnek ki, mint a kitartás, a mások iránti tisztelet és az önfegyelem. Ezek az értékek ma is központi szerepet töltenek be a judo gyakorlásában.
A judo korai fejlődése
Először is, a judót Japánban fejlesztette ki a 19. század végén Jigoro Kano.
Aki olyan harcművészetet akart létrehozni, amely a technikát hangsúlyozta a nyers erő helyett. Kano a hagyományos japán jujitsuból és a birkózás különféle formáiból merített ihletet.
Olyan modern eszméket is beépített, mint a testnevelés és a sportszerűség.
Kano korai dzsúdófejlesztése során különféle technikákkal és edzésmódszerekkel kísérletezett.
Olyan rendszer kialakítására törekedett, amely nemcsak az önvédelemre készíti fel a gyakorlókat. De a fizikai erőnlét, a mentális fegyelem és az etikai értékek előmozdítása is.
Így 1882-ben Kano megalapította a Kodokan Judo Institute-ot Tokióban, mint a Judo hivatalos központját.
Ezzel kezdetét vette a dzsúdó hivatalos képzése, és végül elterjedt Japánban és azon túl is. Ma a judo olimpiai sportágként ismert.
És világszerte több millió gyakorlóval rendelkezik, akik továbbra is építenek a Kano irányítása alatti korai fejlesztésére.
A judo alapelvei
A judo egy japán harcművészet, amelyet a 19. század végén fejlesztett ki Jigoro Kano.
A Judo fő célja az ellenfél földre dobása vagy leszedése. Rögzítésük csapszeggel, vagy behódolás kényszerítése ízületi zárral vagy fojtózárral.
A dzsúdóban vannak olyan alapvető elvek, amelyek irányítják a gyakorlókat a technika végrehajtása és képzése során.
A judo egyik alapelve a „maximális hatékonyság minimális erőfeszítéssel”.
Ez azt jelenti, hogy minden mozdulatot a lehető legkevesebb erőkifejtéssel kell megtenni, miközben továbbra is eléri a kívánt eredményt.
OLVASSA MÉG:
- Alkalmazás, amely megtanítja vezetni a mobil
- Alkalmazás ingyenes gospel zenék hallgatásához
- Hogyan nézhetsz baseballt ingyen és élőben mobilon
Egy másik alapelv a „kölcsönös jólét és haszon”. Ez az elv az ellenfél tiszteletét és a kölcsönös fejlődés érdekében való együttműködést hangsúlyozza.
Ezen elvek mellett az egyensúlyt és a testtartást is kritikus szempontnak tekintik a dzsúdóban a megfelelő technika végrehajtásában.
A gyakorlók arra törekszenek, hogy mindig jó egyensúlyt tartsanak fenn, miközben megzavarják ellenfelük egyensúlyát.
A megfelelő testtartás biztosítja az erő és az erő hatékony felhasználását, miközben minimalizálja az ellenfél támadásaival szembeni sebezhetőséget.
Ezen alapelvek megértése nélkülözhetetlen minden olyan diák számára, aki a judo gyakorlatban és versenyben szeretne kitűnni.